A fenti helyzetértékelés tükrében az OECD várakozásai sem optimisták az idei és a jövő évet tekintve. A korábbi, decemberi előrejelzésükhöz képest lényegesen alacsonyabb makrogazdasági mutatókkal jellemezték az elkövetkező időszakot. Globálisan az össztermék növekedését 3%-os szintre prognosztizálják, ami 1,5%-os esés a tavaly év végi 4,5%-os várakozásokhoz képest. A GDP további mérséklődését várják a 2023-as évre is, igaz, a már enyhébb tendenciával, 2,8%-ot becsülve ezen időszakra.
Hasonló pesszimizmus övezi az inflációs várakozásokat is, az idei évre becsült mértéke 8,8%, aminek az összetétele az egyes államok vizsgálatában meglehetősen volatilis természetet mutat, elsősorban annak függvényében, hogy az adott gazdaság mennyire van kitéve az orosz-ukrán háború által érintett gazdasági rendszertől. USA-ban és az eurózónában egyaránt 7%-os értékre számítanak, míg a Baltikumban ennek mértéke 15-20%-os szintet is elérhet, valamint Kelet-Közép-Európában is kétszámjegyű emelkedést becsülnek. Etekintetben is lassú mérséklődést várnak 2023-ra, mely elsősorban annak függvényében tud megvalósulni, hogy az ellátási láncokat érintő nehézségek (háború, Kína zéró covid politikája, amit okoz az ottani vakcinahiány) milyen mértékben tudnak enyhülni, valamint milyen gyorsasággal és hatékonysággal tudnak a monetáris restrikciók hatást gyakorolni az árszínvonal növekedésére.
Jelen helyzet rövidtávon vakmerő, de jól koordinált és jól tervezett gazdaságpolitikát kíván, azonban ezek kialakításakor és végrehajtásakor nem lehet szem elől téveszteni a már korábban is megfogalmazott strukturális célokat, jelesül a zöld átállást, a digitalizáció serkentését, és az ezekkel létrehozható fenntartható gazdaság kialakítását. Ennek megvalósításának oszlopos eleme a pénzügyi és fiskális szektorának megreformálása, hogy adaptív tőkepuffer-szerkezettel megfelelő fedezettel rendelkezzenek a gazdaság helyreállításához szükséges tőke megteremtéséhez, valamint a várható pénzügyi sokkokhoz való felkészüléshez.
A tartósabbnak ígérkező ellátási lánc válságának lényegi következménye, az alacsony jövedelmű országokban kialakuló élelmiszerválság, ami nem az élelmiszer mennyisége miatt, hanem a logisztikai és energiaköltségek miatt bekövetkező drágulás miatt alakul ki, ami szintén egy sajátos, korábban kevéssé tapasztalt válságjelenség. Egy ilyen válság által sújtott országban a háztartások kiadásának közel a felét is kiteheti az élelmiszert érintő költségek nagysága. Annak érdekében, hogy a folyamat visszájára forduljon, gátat kell szabni a protekcionista, exportkorlátozó gazdaságpolitikát, mely a fejlesztő állam koncepciójának részét képezi.
A háztartások megtakarítási szándéka drasztikusan emelkedett a korábbi időszakhoz képest. Noha a konkrét mértéke eltér vagyoni helyzettől függően, az már általánosan megállapítható, hogy mind a kis, mind pedig a nagyobb keresetűek is közel a duplájára kívánják fokozni a megtakarítási rátájukat, a korábbiakhoz képest, a legkisebb jövedelműeknél ez az arány több mint háromszoros (3%-ról több, mint 10%-ra). Mindez azzal együtt is fennálló tendencia, hogy a reálbérek mértéke átlagosan 3%-kal csökkennek idén várhatóan.
Hasonlóan pesszimista várakozások jellemzik a vállalati szektort is. Kiemelkedik a megkérdezettek sorából Magyarország, mivel az itteni vállalkozások szerint csökken a jövedelem a legnagyobb mértékben idén az egy évvel korábbihoz, képest 20%-kal, ami az EA19 államainak több, mint a kétszerese.
Noha az áremelkedés valamennyi szektorban általánosan megfigyelhető tényező, a legfrissebb adatok szerint már tetten érhető egyes alaptermékek és szolgáltatások esetén javuló tendencia is. Egyik ilyen a félvezetők (tranzisztorok) árának csökkenésében figyelhető meg, mely elsősorban a mobileszközök, valamint az számítógépek árát mérsékli. Ez a jelenség, ha tendenciózussá válik, idővel begyűrűzhet a magyar gazdaság ütőereként funkcionáló járműiparba is. A nagyobb autógyártók (Daimler, BMW) elmondásai szerint a félvezető árának enyhülésének következtében mára már képesek teljes kapacitással termelni, nem úgy, mint fél évvel korábban, amikor akár hónapokon át működhettek csak csökkentett kapacitással. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a chipek általános keresletcsökkenése is szerepet játszik az árak csökkenésében.
Fordulat mutatkozik emellett a tengeri szállítmányozás árában is, aminek mértéke ettől függetlenül még szinti óriási méreteket ölt. Az árak az egy évvel korábbihoz képest is emelkedtek eddig az időszakig, azonban a tavalyi szint is közel hétszeres emelkedést jelentett a 2020-as évhez képest. Akkor egységnyi konténer ára 3000 dollárról egy év alatt 20.000-re emelkedett.
A jelenlegi válságot leginkább reprezentáló élelmiszerárak emelkedésénél is tetten lehet érni egy szegmensben árszínvonal csökkenést, méghozzá a műtrágya tekintetében. Ennek csökkenése azonban bizonytalan, továbbra is volatilis lehet a természete, elsősorban az EU gazdaságát illetően, hiszen a régió műtrágyaigényének harmadát elégítette ki orosz importból, aminek mértéke még szankciók nélkül is 24%-kal csökkentek idén.
Nyomtatóbarát verzió
