HACK">
Kötelező kamarai regisztráció

» Hírek
Tájékoztató a kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelvről
2017. november 10., péntek
Az alábbiakban tájékoztatjuk Önöket az Európai Unióban oly fontos kérdésről, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályozásról.
A kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelv dióhéjban

Folyamatosan nő a kiküldött munkavállalók aránya az Európai Unióban. A növekedés 2010. és 2014. között 44 százalékos volt, ez közel 2 millió munkavállalót jelent. Ez hozzávetőlegesen az egységes piac munkavállalóinak 1 százalékát teszi ki. Kiküldött munkavállalásról akkor beszélünk, amikor a közös piacon belül egy szolgáltatást államhatárokon át nyújtanak és vesznek igénybe átmeneti jelleggel. A legnagyobb kibocsátó országok Lengyelország, Franciaország és Belgium, míg a legtöbben Németországba, Franciaországba és Belgiumba érkeznek. Leggyakrabban az építőiparban, gyáriparban, az oktatásban, egészségügyben, a szociális- és üzleti szolgáltatások területén alkalmaznak kiküldött munkaerőt.

Az elavult szabályozás már nem tudja kezelni a problémákat

A kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályokat jelenleg az 1996-os irányelv határozza meg. Ez kimondja, hogy ugyan a küldő állam szabályai vonatkoznak rájuk, a fogadó országban is megilletik őket bizonyos alapvető jogok (ilyen a minimális bérszint, a munkaidő és a pihenőidő maximális, illetve minimális időtartama, a minimális éves fizetett szabadság, vagy a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód). Az Európai Unió gazdasági és munkaerő-piaci helyzete azonban sokat változott az elmúlt 20 évben, szükség van az irányelv felülvizsgálatára. Tipikus probléma például, hogy mivel a kiküldő vállalatoknak elég a fogadó állam minimális bérszintjéhez igazodniuk, hatalmas különbségek alakulnak ki a kiküldött és a helyi munkavállalók bérezésében. A fizetések közötti túlságosan nagy eltérés pedig megzavarja az egységes piac zökkenőmentes működését. Az Európai Bizottság 2016. március 8-án hivatalos javaslatot terjesztett elő a munkavállalók kiküldetéséről szóló 1996-os irányelv módosítására. A javaslat azon az elven alapszik, hogy az azonos helyen végzett azonos munkáért egyenlő díjazás jár, és kilátásba helyezi, hogy a munkabér és a munkafeltételek tekintetében a kiküldetésben lévő munkavállalókra általánosságban ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint a helyi munkavállalókra. A munkáltatók a jelenleg hatályos szabályok értelmében nem kötelesek a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet fizetni a kiküldött dolgozóiknak, s így utóbbiak ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint a helyiek. Az Európai Bizottság szerint ennek versenytorzító hatásai is lehetnek.

Kiélesedett nyugat-kelet gazdasági érdekellentét

A problémát a regionális munkaerő-piaci eltérések generálják. Míg Bulgáriában például a minimálbér szintje alig 300 euró, addig a kontinens másik végén ez 2000 euró körül mozog. Ez pedig arra ösztönzi az Európa szegényebb részein tevékenykedő, ott letelepedett, sokszor éppen ezzel a céllal létesített vállalkozásokat, hogy Nyugat-Európában nyújtsanak szolgáltatásokat még pedig oly módon, hogy a származás országában hatályos, lényegesen kedvezőbb munkajogi szabályokat és alacsonyabb béreket viszik magukkal. Ezt hívják a gyakorlatban szociális dömpingnek.

Ki számít kiküldetésben dolgozó munkavállalónak?

Az ún. „kiküldött” munkavállaló az, akit a munkaadója ideiglenesen másik tagállamba küldött egy bizonyos szolgáltatás elvégzésére. A szabad szolgáltatásnyújtás az egységes piac egyik alappillére az EU-ban. A szolgáltatások szabad mozgása a gyakorlatban annyit tesz, hogy a vállalatok úgy nyújthatnak szolgáltatásokat egy másik tagállamban, hogy ott nem kell székhellyel rendelkezniük. Ehhez azonban lehetővé kell tenni, hogy alkalmazottaikat ideiglenesen a másik országba küldhessék a feladatok elvégzésére. A kiküldetésben dolgozókat érintő szabályok tehát kulcsfontosságúak az egységes piac zökkenőmentes működéséhez. Bizonyos ágazatokban különösen jellemző a munkavállalók kiküldése, 42%-uk például az építőipari szektorban dolgozik, 21,8%-uk a feldolgozóiparban, 13,5% pedig az oktatási, az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos szolgáltatások terén. Fontos megkülönböztetni őket azoktól a munkavállalóktól, akik hosszú távra költöznek az EU-n belül másik országba, és a fogadó ország szabályai vonatkoznak rájuk.

Kompromisszum

Az irányelv módosítását 19 hónapja tárgyalják a tanács különböző szintű ülésein, ami jól mutatja a kérdés összetettségét és a belső piac működésére gyakorolt hatását. 2017. október 24-én végre megszületett a foglalkoztatási és szociális ügyekben illetékes uniós miniszterek kompromisszumos politikai megállapodása. A résztvevők minősített többséggel úgynevezett "általános megközelítést" fogadtak el a kiküldetési irányelvről, amelynek alapján a tagállami kormányokat tömörítő tanács megkezdheti az egyeztetést az Európai Parlamenttel. Magyarország hat másik állammal együtt nem szavazta meg a tanácsi döntést. A most elfogadott kompromisszum értelmében a fogadó ország munkajogi feltételeit 12 hónap után kellene alkalmazni, amit egyszer meg lehetne hosszabbítani hat hónappal. A bizottság eredeti javaslata 24 hónapról szólt, de sajtóhírek szerint Franciaország keményen lobbizott ennek csökkentéséért. Az egyezség egyik legfontosabb pontja, hogy ezen módosítás előírásai nem fogják érinteni a fuvarozói szektort, arra vonatkozóan külön szabályokat hoznak majd. A fuvarozók ugyanis nem kiküldött, hanem mobil munkavállalók, így rájuk logikusan más szabályoknak kell vonatkozniuk. A fuvarozók tehát továbbra is változatlan feltételekkel folytathatják tevékenységüket. A javaslat ellenzői úgy látják, hogy a bizottság által kezdeményezett változtatások következtében a kelet-európai vállalkozások elveszíthetik jelenlegi versenyelőnyüket a nyugat-európai társakkal szemben. A Parlament és a Tanács várhatóan novemberben kezdik a tárgyalásokat és szeretnének megállapodásra jutni az első olvasatban.